Sok fogorvosnak a csökkentett színpalettára vonatkozó kívánsága már többször teljesült. A Tokuyama Dental egy lépéssel tovább ment az OMNICHROMA,egy olyan kompozit piaci bevezetésével, amelynek színe automatikusan alkalmazkodik a környező fogszerkezethez. A mindennapi gyakorlatban való alkalmazást 3 esettanulmány mutatja be.
A kompozittal készült közvetlen esztétikai frontfogpótlások az elmúlt évtizedekben bevett standarddá váltak [1,2,10,16,17]. Néhány alapvető előkészítési irányelv figyelembevételével, mint például a preparációs szélek lekerekítése [15] és a megfelelő ragasztási technika [5], esztétikus, funkcionális és tartós, minimálisan invazív pótlásokat eredményeznek, amelyek gyakran megállják a helyüket a leplezéssel történő helyreállításokkal való összehasonlításban [3,6,8].
A kompozit anyagok választéka szinte áttekinthetetlen. A rendszerek rohamos sebességgel cserélődnek le, vagy csak a nevüket változtatják meg. Van azonban egy aktuális trend: a színválaszték racionalizálása, ami megkönnyíti a készletezést, és egyértelműen költségmegtakarítást is jelent, mivel csökken a lejárt szavatosságú anyagoknak a felhasználási javallat hiánya miatti leselejtezése. Az olyan példák, mint az Enamel Plus HRi (Micerium), az Amaris (VOCO), a Ceram.X (Dentsply) vagy jelenleg a Filtek Universal (3M) azt mutatják, hogy a fogászati ipar meg akar felelni a felhasználók csökkentett, de még mindig elegendő színpaletta iránti igényének. Számos közzétett esettanulmány [4,7,9,11-14] bizonyítja, hogy ez működik.
De a csökkentett színpaletta helyett csak egy szín? A TOKUYAMA DENTAL 2019 elején vállalta ezt a kihívást egy innovatív esztétikai kompozit piacra dobásával, amely az IDS 2019-en egy védjegyvita után időközben a „Fényből színt” ideiglenes nevet kapta, és most újra elérhető az eredeti OMNICHROMA név alatt. A színpaletta mindössze egy forgó fecskendőből (vagy kompulumcsomagból) áll, és az elszíneződött struktúrák vagy a szájüreg nem kívánt áttetszőségének elfedésére egy „blokkoló” is rendelkezésre áll – de semmi több. A Vita színskála műanyag fogainak üregeiben végzett első saját kísérleteink során az anyag optikailag lenyűgöző módon eltűnik a B1-től a C4-ig terjedő összes színsávban. Ez arra ösztönzött bennünket, hogy in vivo is kipróbáljuk az anyagot. Bár a következő esettanulmányokban még hiányoznak a rendkívül sötét alapszínek, itt még várható az alkalmazás, amint megjelennek a színindikációval rendelkező megfelelő esetek.
A 37 éves páciens a fogszabályozó kezelés befejezése után azt az óhaját fejezte ki, hogy zárják le a 12-es és 11-es fog között fennmaradó hézagot (1. és 2. ábra). Az adhezív felület Soflex koronggal (3M) történő diszkrét lecsiszolása után a leplezést a szomszédos foghoz klippel (VOCO) rögzített, függőlegesen behelyezett részleges matrica segítségével végeztük el [6,7,9] (3. ábra). A 11-es fogon látható meszes marási mintázat a foszforsavas kondicionálás utáni helyzetet mutatja. A 11-es fog OMNICHROMA-val (Tokuyama Dental) történő approximális felépítése után a meziális felépítése céljából elvégeztük a 12-es fog leplezését (4. ábra).
Az 5. ábra a 12-es fog foszforsavas kondicionálását, a 6. és 7. ábra pedig az OMNICHROMA-ból elkészült hézagzárást mutatja. A „blokkolót” itt nem használtuk. Az anyag egyszerűségét tekintve meggyőző eredményt kaptunk, amely határozottan felveheti a versenyt a rétegkoncepciókkal.
A 8. ábra egy korábbi gyermekkori tejfogsérülést követően a 13-as fogon kialakuló, esztétikailag káros zománcképződési rendellenesség kezdeti állapotát mutatja be egy most 18 éves páciensnél. Az erősen barnára elszíneződött területeket gömb alakú, vörös gyűrűs gyémánttal óvatosan eltávolítottuk; a fehér-átlátszatlan elszíneződés részterületeit a pácienssel egyeztetve esztétikai kompromisszumként meghagytuk a kemény fogszerkezet védelme érdekében (9. ábra). A fennmaradó átlátszatlan területek elfedésére a defektus mélységében egy vékony réteg átlátszatlan „blokkolót” alkalmaztunk.
A 10. ábra az OMNICHROMA-val végzett helyreállítást mutatja: annak ellenére, hogy fehér-átlátszatlan területek maradtak, az anyag jól elfedte a zománcdefektust, és visszaadta a páciensnek a nevetéshez szükséges bátorságot. A 11. ábra ugyanezt a helyzetet mutatja az egy év után végzett kontrollvizsgálaton. Sajnos a szájhigiénia iránti motiváció egyértelműen csökkent: A tükörkép azonban azt mutatja, hogy a kompozit pótláson kevesebb plakksziget található, mint a szomszédos fogszerkezeteken.
A 17 éves páciens az édesanyjával a 12-es fog disztális-incizális felépítését és a 13-as fogon lévő incizális kitörés javítását kérte (12. ábra). Az anamnézis nem mutatta ki a 13-as fogon lévő incizális letöredezés lehetséges okát. Mindkét fogat az új OMNICHROMA kompozittal is kezeltük az egyik rendelkezésre álló színben. Itt is eltekintettünk a „blokkolótól”. A 13. ábrán a helyreállítás látható az élfelépítés és az incizális hiba nagyon jó színadaptációjával.
Az anyag egyszerűsége lenyűgöző és meggyőző. Bizonyára még korai lenne azt állítani, hogy ezzel az egy színnel az összes közvetlen frontfogkezelési javallat lefedhető; ehhez lényegesen több megfelelő páciensesetre van szükség – különösen a kezelésekhez nem napi szinten használt színek esetében. Amikor az anyagot a foghoz igazítjuk, eleinte félünk a kikeményedésétől, mivel fehér-átlátszatlannak tűnik. Gondolatban már újabb 15 perc kezelési időt tervezünk a nem megfelelő színű pótlás eltávolítására és a „megfelelő” frontfog-esztétikai kompozittal való újbóli kezelésre. Az „aha-effektus” aztán a polimerizáció után következik be: az OMNICHROMA tömőanyag hirtelen már nem látható a fogon vagy a fogban. Ez egy izgalmas történet, amely számos kezelési javallat esetében nagy teret enged a képzeletnek.
Az alacsony anyagfelhasználás miatt az új kompozit rendszerhez szükséges mindössze 2 forgófecskendő (tömőanyag és blokkoló) beszerzése meglepően csekély anyagi ráfordítást igényel, és így jelentősen csökkenti a rossz befektetés kockázatát. Ezért azt tanácsolnám, hogy az új anyagot párhuzamosan és a meglévő, jól bevált többszínű rendszer kiegészítéseként próbálja ki. Véleményem szerint különösen a fognyaktömések jelentenek ideális kísérleti terepet. A bátorság ezután a további javallatokhoz és a nagyobb fogpótlásokhoz valószínűleg automatikusan meg fog jönni.
Szerző:
Prof. Dr. Claus-Peter Ernst
Professzor, Fogkonzerváló Poliklinika, a Johannes Gutenberg Egyetem orvostudományi kara, Mainz
medi+ fogorvosi gyakorló klinika
Haifa-Allee 20
55128 Mainz
Tel.: 06131 4908080
ernst@mediplusmainz.de
https://mediplusmainz.de