Az első klinikai tapasztalatok az új OMNICHROMA univerzális kompozittal

A TOKUYAMA DENTAL a két speciálisan tervezett kompozitjával, az OMNICHROMA-val (minden általában áttetsző pótláshoz) és az OMNICHROMA BLOCKER-rel (mint alépítmény-kiegészítő anyaggal, ha a fogpótlás sokkal kisebb átlátszóságára van szükség) egy teljesen új helyreállító anyagcsoportot hozott létre a direkt adhezív kezelésekhez az esztétikai fogmegőrzési intézkedések részeként:

az „idiokromatikus” tömőanyagokat.

Ezek [az itt író szerző által javasolt definíció szerint] „olyan helyreállító anyagok, amelyek megfelelő színüket és fényoptikai hatásukat (fénypolimerizálás után) a maguk módján” vagy „saját maguktól” (amit az „idio-” jelent) érik el a helyreállítandó hibaterületen”. Ezek a speciális, valójában teljesen új fogászati anyagok a defektusok esztétikai kezelésére ezért nem igényelnek előzetes színválasztást, ha közvetlenül intraorálisan alkalmazzák őket. Ezen anyagok színbeállítási lehetőségei (az anglo-amerikai szóhasználatban „Color Adjustment Potential”) teljesen feleslegessé teszik a defektus kezeléséhez legmegfelelőbb fogszínnel kapcsolatos megfontolásokat. Ugyanígy okafogyottá váltak a helyreállító anyag megbízható színhűségével kapcsolatos aggályok a fénypolimerizálás előtt és után.

Összefoglalva megállapítható, hogy klinikailag rendkívül fontos kérdések a „színkompatibilitás”, a „színhűség” és a „színkölcsönhatások” tekintetében már nem merülnek fel, ha a direkt adhezív fogszínű defektus kezelése intraorálisan történik az itt bemutatott OMNICHROMA kompozitok használatával.

Az innovatívan kifejlesztett OMNICHROMA kompozitok a TOKUYAMA DENTAL régóta bevált és folyamatosan optimalizált műanyag tömőanyagain alapulnak. A gyártó szerint minden fontos anyagtulajdonság ugyanolyan jó minőségű, mint az eddigi ESTELITE kompozitok. Az itt beszámoló szerző szerint ez az OMNICHROMA és az OMNICHROMA BLOCKER eddigi használatának időszakára vonatkozóan nem vitatható: a kezelés, a megmunkálási mód, a felhasználóbarát fénypolimerizálás, a kidolgozás (kontúrozás/finírozás), a polírozás és más fontos, klinikailag nyilvánvaló jellemzők nem különböznek ezeknél az új kompozitoknál a fogászati fogyóeszközöket gyártó és fejlesztő japán vállalat hasonló ESTELITE termékeitől.

A két „idiokromatikus” OMNICHROMA kompozit gyakorlati és klinikai szempontból egészen elképesztő esztétikai tulajdonságai a kizárólag a TOKUYAMA DENTAL által létrehozott további anyagtechnikai jellemzőkön alapulnak. Ezek nagyon leegyszerűsítve a következőképpen írhatók le: A szervetlen töltőanyag-részecskék csaknem egyenletes méretű, egyenként kb. 260 nm átmérőjű gömb alakúak. A 79 tömegszázalékos töltőanyag-tartalom mellett ezek a gömb alakú testek olyan szorosan érintkeznek egymással, hogy ezzel a sajátos részecskemérettel, -formával és -eloszlással a kompozit anyagba belépő (látszólag csak fehér, de mégis „spektrális színeket tartalmazó”) fény egy fizikai-fényoptikai hatás – az úgynevezett „strukturális színjelenség” – részeként, kizárólag a vörös-sárga hullámhossztartományban jut vissza a szemlélőhöz. A látható fénynek ezt a kiválasztott színtartományát az ezzel a hatással fellépő „additív színkeveredés” okozza, és ez a színtartomány pontosan megfelel a természetes fogak szín- vagy fényhullámtartományának. Mivel a „strukturális színjelenség” nem okoz „szubtraktív színkeveredést” a beeső fényben, a helyreállító anyag egyfajta „szuperkaméleon effektus” formájában képes önállóan felvenni a környező természetes vagy mesterséges foganyag uralkodó fogszínét.

Az 1–7. ábra az OMNICHROMA önmagában történő használatát mutatja. A tisztán technikai tömési eljárás során a sorrend (direkt adhezív kompozit pótlás esetén) egyáltalán nem változik, amint azt már fentebb kifejtettük.

A termék fejlesztőjeként és gyártójaként a TOKUYAMA DENTAL 20 másodperces polimerizációs időt javasol kompozit-növekményenként legfeljebb 2 milliméteres rétegvastagság esetén, ha a halogén fotopolimerizációs lámpa fényteljesítménye legalább 600 mW/cm². Ezt az előírást szigorúan be kell tartani, mivel az OMNICHROMA opacitása nagyon szembetűnő.

Ami a klinikai használat során szintén feltűnő, az az, hogy az OMNICHROMA a fénypolimerizálás után – az azt körülvevő természetes kemény fogszerkezet szerkezeti jellemzőitől függően – elképesztően átlátszóvá is válhat. Ez különösen nyilvánvalóvá válik a 4., 5. és 6. ábra közvetlen összehasonlításában, amelyek az incizális zománchibák kezelését mutatják be.

A 8–11. ábra az OMNICHROMA BLOCKER kizárólagos használatát mutatja, amely fénypolimerizálás után egyértelműen átlátszatlan. A 8. és 9. ábrán célzottan és szándékosan. A 10. és 11. ábrán hibás! Mivel az ebbe az „idiokromatikus” helyreállító anyagcsoportba tartozó, kevésbé átlátszó kompozitot a gyártó kifejezetten csak a tömés áttetszőségét csökkentő kompozit anyagként jelöli, ezt is figyelembe kell venni. Ezért az OMNICHROMA BLOCKER-t soha ne használja fedőtömésekhez. Ennek a kompozitnak a tartománya az alá- vagy a fedőtömés. A szerző tapasztalatai szerint az OMNICHROMA BLOCKER a választandó anyag, ha a posztendodontikus végleges tömések színesztétikailag és biomimetikailag is fényálló benyomást kívánnak kelteni anélkül, hogy a dentin vagy a zománc színének bonyolult meghatározását el kellene végezni.

A 12. és 13. ábra az OMNICHROMA és az OMNICHROMA BLOCKER együttes használatát szemlélteti. Az olvasó kritikusan szemlélheti ezt a direkt adhezív felépítő tömést, amelyet jelentőségteljesebben direkt kompozit héjnak is nevezhetnénk. Mielőtt azonban ítéletet mondanánk, meg kell jegyezni, hogy ez a kompozit restauráció – egy adhezív-technológiai lege artis direkt tömésre vonatkozó minden előírásának betartásával – az időkorlátok miatt csak kb. 15 perc kezelési időt vehetett igénybe.

Előzetes részletes színmeghatározás mellett ez az időtartam nem lett volna lehetséges a fogkorona megfelelő színű és morfológiai helyreállításához.

Az OMNICHROMA és az OMNICHROMA BLOCKER valóban újszerű helyreállító anyagok újabb lehetőséget nyitnak arra, hogy egy jelentős lépéssel közelebb kerüljünk a gyakorló fogorvosok azon alapvető kívánságához, hogy „csak egy, de ugyanakkor univerzálisan használható tömőanyag-kompozitot használhassanak”.

Arra, hogy ezek a keményfog-szerkezeti hibák direkt adhezív ellátására szolgáló „idiokromatikus” anyagok mennyire válhatnak általánosan elfogadott műgyanta tömőanyaggá – ahogy arra is, hogy a szerző által a fényoptikai színillesztési tulajdonságok számára választott „terminus technicus” is általánosan elfogadottá váljon –, minden bizonnyal még várni kell. Végül, de nem utolsósorban, még nem tudjuk, mit mondanak majd a független kutatások és a tudomány erről a valóban forradalmian innovatív anyagról.

Az itt író szerző – mint klinikai felhasználó a mindennapi rutinszerű fogtömések során – szemszögéből azonban kétségtelenül nagyon ígéretes az anyagoknak ez a jövőbemutató kategóriája, amelybe úttörőként az OMNICHROMA és az OMNICHROMA BLOCKER tartozik.