Mindennapi kihívás: kompozit restauráció

Egy 25 éves női páciens rutinellenőrzésre jelentkezett a fogorvosi rendelőben. Rendszeresen járt fogorvoshoz, és nem volt panasza. A fogszuvasodás diagnosztizálásához szárnyas röntgenfelvételeket készítettek. Ez elégtelen tömést mutatott ki a 26-os fog meziális okkluzális felületén, amely a proximális régióban folytatódott (1. ábra), ami a vizuális vizsgálat során nem volt azonnal látható (2. ábra). A hőérzékenységi teszt egyértelműen pozitív volt. A pácienst ezért tájékoztatták a 26-os fogban lévő tömés cseréjének szükségességéről.

A kezelés a munkaterület érzéstelenítésével kezdődött. A munkaterületet ezután erős kofferdámmal (Isodam heavy 6x6) izolálták. A főkapcsot a lehető legdisztálisabban helyezték el. Elvileg az ilyen típusú kezeléshez előnyösebb a nagy izolációs mező (szextáns vagy kvadráns izoláció). Az izoláció fontos lépése a kofferdámon lévő perforációk átlyukasztása. Ehhez hasznos eszköz a jelölősablon. A perforációk azonban nem lehetnek túl nagyok, mivel ez jelentősen megnehezítené a megfelelő inverziót.

A kofferdám felhelyezése után azt a fognyaknál megfordították. Ez a lépés a munkaterület folyadékokkal szembeni lezárására szolgál. Az izoláció nem teljes megfelelő inverzió nélkül. Erre különböző technikák állnak rendelkezésre. Ebben az esetben Gorilla Floss (nagyon nagy stabilitás és tartósság) ligatúrákat választottak. Ezek a ligatúrák nemcsak az inverziót biztosítják, hanem az íny visszahúzódását is. Ez jelentősen leegyszerűsíti a mély üregek helyreállítását – mint ebben az esetben is.

A régi tömés eltávolítása után láthatóvá vált az üreg (3. ábra). Ezt most minimálisan invazív, anyagkímélő módon lehetett bővíteni. A folyamat során a gyengítő zománcrészeket csak addig távolították el, amíg a szuvas elváltozást mutató dentin hozzáférhetővé nem vált a rózsafúróval. A szuvasodás megszüntetése után az üreget homokfúvóval (28 μm-es alumínium-oxid) tisztították meg (4. ábra). Ezzel az eljárással eltávolítható a keletkezett törmelék és erősíthető a ragasztott kötés.

A matrica behelyezésekor ügyelni kell arra, hogy az ne deformálódjon. Csak az optimalizált emergenciaprofil biztosítja a jó higiéniai képességet. Az itt láthatóhoz hasonló esetekben gyakran ládaemelésre van szükség az optimális emergencia biztosításához. A ládaemelésnél először az üreg mély része kerül kiépítésre egy speciális matricával. Az érintkezési pont ezután egy normál matrica segítségével restaurálható. Az eljárás konzekvens izolációval nagyon jól működik, de hosszabb időbe telik, mivel két munkafázisra van szükség.

Ládaemelés nélkül a matrica rögzítésére szolgáló ék deformálódhat, és így jelentősen ronthatja az emergenciát.

Ebben az esetben azonban elkerültük az időigényesebb ládaemelést, és helyette egy műanyag éket (Palodent V3 nagy ék) használtak a matrica rögzítésére (5. ábra). Ez nem deformálja a matricát, mégis kellően rögzíti azt. Sajnos a műanyag ék nem választja el annyira a fogakat. Az elválasztás ezért szorítógyűrű segítségével történik (ne használjon túlzottan kopott szorítógyűrűt!). A műanyag ék használatával így a bemutatott esetben időt takarítottak meg.

Végül az üreget savas maratási technikával kondicionálták és ragasztották (a képen látható esetben Optibond FL-lel). A restaurálást jól bevált eljárással végezték el:

• 1. lépés: A peremgerinc rekonstrukciója Estelite Asteria NE-vel (Tokuyama Dental);
• 2. lépés: Dentinpótlás Estelite Asteria A3B-vel (Tokuyama Dental);
• 3. lépés: A középső fogcsücsöklejtők csücskönkénti technikája Estelite Asteria OcE-vel (Tokuyama Dental);
• 4. lépés: A perifériás morfológia kiegészítése Estelite Asteria WE-vel (Tokuyama Dental);
• 5. lépés: A fisszúrák színezése az Inspiro Fissure-rel (EdelweissDR).

A kompozit rétegezés befejezése után a teljes restaurációt ismét glicerines gélben keményítették ki. Ez eltávolítja az oxigéngátló réteget. Így jelentősen javul a polírozhatóság és nő a tartósság. A felesleges kompozit eltávolítása után a restaurációt előpolírozták (EVE Rotary Twist System). A kívánt fényességet végül kecskeszőr kefékkel állították be (6. és 7. ábra).

Gyakran éppen a látszólag jelentéktelen, egyszerű dolgok is meglepetéseket rejtenek magukban. Ki gondolta volna, hogy annál a páciensnél, aki semmilyen tünetre nem panaszkodott, ilyen kiterjedt elváltozás volt jelen? Sajnos az első kezeléskor alkalmazott ragasztás nem volt elegendő az üreg megfelelő lezárásához.

Ahhoz, hogy jó és mindenekelőtt hosszú távú, stabil eredményt érjünk el ilyen elváltozásoknál, bizonyos dolgokat figyelembe kell venni, például a munkaterület folyadékok elleni gondos lezárását, megfelelő ligatúrák rögzítését az inverzióhoz, valamint az anyagot kímélő, mégis praktikus előkészítést és a szerszám helyes használatát – nem megfeledkezve a szabályszerű maratásról és kötésről, továbbá a hibák megfelelő kompozitokkal történő helyreállításáról.

Így a 26-os fogon egy olyan kompozit restaurációt sikerült megvalósítani, amely nem észrevehető, és teljes mértékben teljesíti a fog megtartásának és a defektus elfedésének feladatát (8. és 9. ábra).